HPV-teszt

A citológiai kenetvétel lényege, hogy sejteket lesodorva a méhszájnyílás környezetéről kóros elváltozások után kutatnak, tehát lényegében a kialakult kóros állapotot keresik. Ma azonban már tudjuk a tudományos munkáknak köszönhetően, hogy a méhnyakrák kialakulása és a HPV-fertőzés között szoros kapcsolat van. 

Azt mondhatjuk, hogy a méhnyak rosszindulatú megbetegedéseinek több mint 90%-ért a HPV-fertőzés a felelős. 

Mi a HPV-teszt és mit mutat meg?

A HPV-teszt azt mutatja meg, hogy van-e fennálló humán papillomavírus fertőzés a méhnyakon.

Ezek alapján érthető, hogy a HPV-szűrés, tipizálás miért fontos a méhnyak kóros állapotainak felismerésében. Fontos kiemelni, hogy a HPV kimutatása még a kóros állapot kialakulása előtt figyelemfelhívó lehet, és ez adja a két szűrési módszer közötti lényeges különbséget.

Többször olvashattuk, hallhattuk már, hogy valaki rendszeresen járt szűrésre, aminek eredménye negatív volt, mégis méhnyakrákkal diagnosztizálták. Ennek oka, hogy a kenet sejttani vizsgálatának (tehát a hagyományos méhnyakszűrési módszernek) az érzékenysége körülbelül 60-70%-os. Ez azt jelenti, hogy egy vizsgálat során 30-40%-ban nem kerül felismerésre a kóros állapot. Okolhatók ezért olyan technikai korlátok, amelyek a vizsgálat szubjektív jellegéből adódnak, például hogy ki, honnan veszi le, hogyan fixálja a kenetet, ki nézi azt a mikroszkóp alatt, hányadikat nézi aznap, stb. Tehát gyakorlatilag sok emberi tényezőből álló vizsgálati módszer ez, amely sajnos magában rejti a tévedés lehetőségét. Ugyanakkor fontos azt előtérbe helyezni, hogy korántsem felesleges eljárás, hiszen megközelítően 70%-ban kiszűrhetők általa a kóros folyamatok.

Ezzel szemben a HPV-teszt érzékenysége 90% fölötti a magas rizikójú HPV-fertőzés kimutatására. 

A HPV-szűrés a méhnyakszűrés újabb módszerének tekinthető, és jelentős többletinformációval bír például egy ASCUS vagy AGC-NOS citológiai lelet esetében.

A citológiai eredményekről itt olvashatsz:

Citológiai eredmények

Milyen életkorban ajánlott a HPV-teszt?

Fontos tudni, hogy a HPV-alapú szűrés 30 éves kor alatt nem elsődleges, hiszen ebben a korcsoportban az átmeneti fertőzöttség gyakori, azonban immunrendszerünk jó eséllyel legyőzi a fertőzést. Ekkor elvégezve a tesztet, a HPV kimutatása túlzott aggodalmat illetve felesleges túlkezelést eredményezhet. 30 év alatt a HPV-vizsgálatot csak kóros citológia esetén ajánlatos elvégezni. Bár azt is meg kell említeni, hogy a világban egyre többet foglalkoznak a HPV-teszt 25 éves kortól való alkalmazásával.

30 éves kor fölött javasolt a HPV-szűrés az alább részletezett gyakorisággal, hiszen egy tartósan fennálló fertőzés kóros állapotok kialakulásához vezethet. 

A HPV-tipizálás és a szűrés menete

A tipizálás a HPV-típusok meghatározását jelenti. 

Szűrés során elegendő csak a hrHPV (high risk/magas rizikójú) törzseket kimutatni, hiszen csak ezek képesek daganatot kialakítani. Leginkább a 16 és 18-as törzseknek van különös jelentőségük, a méhnyakrák kialakulásának szempontjából a többi hrHPV-nél jelentősen nagyobb kockázattal bírnak.

A HPV-szűrésen a mintavétel ugyanúgy történik, mint a hagyományos citológiai kenetvétel során. Egy mintavevő kefével a méhszájnyílás területéről sejteket sodor le az orvos, és egy folyadékba helyezi ún. PCR-vizsgálatra előkészítve. Ezzel a vizsgálattal a vírus örökítőanyagát mutatják ki, mely a vírus jelenlétére utal a méhnyak területén.

A primer/elsődleges HPV-alapú szűrés tekintetében: 

- Negatív HPV-teszt esetén a nemzetközi ajánlások szerint akár 5 évig nincs szükség újabb méhnyakszűrésre, mert a méhnyak kóros állapotának kialakulására minimális esély van.

- Pozitív esetben, PAP-teszt (kenetvizsgálat) illetve kolposzkópos vizsgálat, kiegészítő biomarker vizsgálat, ezek pozitivitása esetén szövettani mintavétel szükséges. Pozitív eredmény esetében látogass el ide: LINK

A HPV-kimutatást molekuláris vizsgálattal lehet még kiegészíteni, ami további lényeges információt nyújthat mind az orvos, mind a beteg számára. Ez az ún. biomarker vizsgálat. 

Számos HPV-teszt létezik.

A HPV-alapú méhnyakszűrés kontextusában alapvető fontosságú megfelelően validált teszteket használni a minőségi eredményért.

Természetesen ezt nem a laikusoknak kell eldönteni.

A szűrések feladata megtalálni a vírust vagy a korai, daganatmegelőző elváltozásokat (léziókat) azért, hogy ne legyen szükség beavatkozásra, vagy, ha mégis szükséges a beavatkozás, akkor a lehető legminimálisabbat kelljen alkalmazni. 

A szűrések és a rákmegelőző állapotok kezelése fontos másodlagos prevenciós eszközök.

Összefoglalás

A HPV-teszt megmutatja, hogy a méhnyakban jelen van-e a humán papillomavírus. Sok cég kínál különböző HPV-teszteket. Néhány jelzi, hogy van-e fertőzés vagy nincs (magas kockázatú HPV pozitív vagy negatív), míg mások a két legfontosabb magas kockázatú típust szűrik (HPV 16 és 18), mások minden HPV-típust detektálnak. Ezen tesztek egyike sem erősítheti meg, hogy rákod van vagy nincs.

A HPV-tesztek detektálják a vírus génanyagát (DNS vagy RNS). Amikor a HPV transzformáló (átalakító) fertőzést okoz, először nagy mennyiségű HPV DNS termelődik. Ebből származik az RNS. Az RNS ezután E6-E7 proteineket termel, amelyek fontosak a rák kifejlődéséhez. Összegezve tehát a vírus először DNS-t, aztán RNS-t termel, végül E6-E7 proteineket.

Komoly bizonyítékok támasztják alá, hogy a citológiai vizsgálatoknál hatékonyabbak azok a szűrések, amelyek az onkogén HPV-típusok örökítőanyagát detektáló teszteket alkalmazzák, mivel a rák előfordulását és halálozási arányát csökkentik. Ezek a HPV-tesztek. Ez nem azt jelenti, hogy a citológia nem hasznos, de elsődleges szűrésként a HPV-tesztek alkalmazása a legjobb módszer. Ha a HPV-teszt pozitív eredményű, akkor a citológia a további tisztázáshoz kell. Ez azért van, mert ha a HPV-teszt pozitív, nem tudjuk, hogy szintén van-e kockázatot jelentő méhnyak-elváltozás – a teszt jelezhet csupán átmeneti HPV-fertőzést. A felesleges nőgyógyászhoz küldés megelőzésére egy PAP-kenettesztet lehet alkalmazni azon páciensek osztályozására, akik HPV-pozitivitást mutattak. Hogy világosan lássuk a következő lépést, szükséges a citológia egy esetleges lézió kimutatására. (HSIL, LSIL, ASCUS, AGC-NOS)

Országonként változik, mikortól javasolják a HPV-tesztelést, 30 vagy 35 éves kortól. Már előfordul olyan ország is, ahol 25 éves kortól ajánlják. Ez azért van, mert

a HPV-fertőzés gyakoribb 30 éves kor alatt, ekkor általában az átmeneti típus jellemző. 30 éves kor felett az esetek nagy részében a fertőzés transzformáló, tehát magasabb a rák kialakulásának kockázata.