A méhnyakrák és a rákmegelőző állapot diagnosztikája

A méhnyak és elváltozásainak, valamint a méhnyakráknak a diagnosztikai eszközei közé tartozik a kolposzkópia, a biomarker vizsgálat, a szövetmintavétel (biopszia illetve konizáció), továbbá a képalkotó vizsgálatok (ultrahang, CT és MR, adott esetben PET-CT vizsgálat, kolonoszkópia). 

Kívül-belül - Képalkotó eljárások bemutatása

Fontos kiemelni, hogy az alább felsorolt vizsgálatok nem jelentenek egy szükségszerű sorrendet, mindig a kezelőorvos dönti el, hogy mi a következő lépés, és ezt mindig egyénre szabottan, a beteg esetére vonatkoztatva dönti el. 

Abban az esetben, ha a méhnyakszűrés eredménye valamilyen kóros hámelváltozást talál, nagyon fontos a kolposzkópos vizsgálat.

Kolposzkóp 

A kolposzkóp egy nagyító eszköz, mely segítségével a méhnyak felszínét megtekinti az orvos, és kóros jelek után kutat. 

A kolposzkópia vagy közérthetően hüvelytükrözés egy fájdalmatlan beavatkozás, mely néhány percet vesz csak igénybe azonban jelentős, kiemelten fontos információt adhat a nőgyógyász számára. 

A vizsgálat során Cusco-eszköz (“kacsa”, hüvelytükör) segítségével feltárják a hüvelyt, és látótérbe hozzák a méhnyakat. Áttekintést követően ecetsavat alkalmaznak az ép és kóros sejtek közötti különbségek hangsúlyosabbá tételére. Ugyanerre a célra jód is alkalmazható, ez az ún. Schiller-próba, de ez kevesebb információt ad, mintha ecetsavval vizsgálnák. Számos olyan jellegzetes morfológiai kép van, mely gyanút kelt, ebben az esetben szövettani mintavétel történik, amely gyakorlatilag fájdalmatlan beavatkozás, ennek elemzése során általában történik molekuláris vizsgálat is.

Molekuláris vizsgálat

A molekuláris vizsgálat a szűréshez hasonlóan levett sejtkenetből történik. Ennek lényege a HPV-fertőzés típusának meghatározása, mely lényeges többletinformációt adhat a kezelőorvos számára, segíthet eldönteni a további kezelési stratégiát. 

A vizsgálat során különböző molekuláris vizsgálatokat végeznek, ún. metilációs markerek illetve biomarkerek jelenlétét vizsgálják annak érdekében, hogy kiderítsék, a HPV tranziens - tehát átmeneti - vagy transzformáló - tehát kóros sejtszaporulat kialakítására képes - formában van jelen a méhnyak területén. Tranziens vagyis átmeneti fertőzés esetén szigorú kontroll javasolt, amennyiben ezt a kolposzkópos kép és az esetleges szövettani eredmény is alátámasztja. Lényeges, hogy csak a molekuláris vizsgálat eredményére nem hagyatkozhatunk, össze kell vetni a szűrési eredménnyel, a HPV-tipizálással és a látott kolposzkópos képpel, valamint komoly biztonságot nyújt a kolposzkópos biopszia eredménye is.

Ha nagyon egyszerűen akarjuk mondani, akkor 

ez egy olyan vizsgálati módszer, amely azt mutatja meg egy pozitív HPV-eredmény után, hogy a vírus hol tart a fertőzés kialakításában, folyamatában,

és ezáltal az orvos könnyebben tervezi meg a következő lépést, amely lehet beavatkozás vagy szerencsésebb esetben elengedheti a pácienst, és bizonyos időn belül újra hívhatja vizsgálatra, leellenőrizve, hogy hol tart a folyamat.

Punch biopszia

Gyanú esetén (kolposzkóppal látott kép kelthet gyanút) célszerű az ecetsavval a legdurvább elváltozást mutató területről biopsziát, azaz szövetmintát venni. Ezt Punch biopsziának is nevezik, melyet azonnal, a nőgyógyászati vizsgálat során elvégezhetnek, és a nyert mintát szövettani vizsgálatra küldve pontos szövettani diagnózist kaphatunk az elváltozás súlyosságát illetően. Előkészületet, fájdalomcsillapítást nem igénylő, diagnosztikus beavatkozásról van szó.

Diagnosztikus módszer, hisz pontos szövettani eredményt ad, de nagyon fontos, hogy megtalálja az orvos azt a pontot, ahol a legsúlyosabbnak tűnik az elváltozás. Ebből is érthető, hogy sok nőgyógyász kételkedik a biopszia létjogosultságában, hiszen, ha nem jó helyről történik mintavétel akkor megnyugtatva a beteget akár egy kóros folyamat további előrehaladása is lehetséges. Emiatt fontos, hogy a kolposzkópos biopsziát végző szakember megfelelő képzéssel és gyakorlattal rendelkezzen, illetve az is fontos, hogy ne csak a szövettani eredményre hagyatkozzunk, hanem az orvos összevesse azt a kolposzkópos képpel, a szűrés és a HPV-tipizálás, esetleges molekuláris vizsgálat eredményével, és ezeket együtt nézve hozzon döntést a további kezelésről.

Konizáció/ kúpkimetszés

Amennyiben a biopszia szövettani eredménye vagy akár az egyértelmű kolposzkópos kép vagy szűrési lelet ezt indokolja, kisműtétet végeznek, mely az ún. konizáció vagy magyarul a kúpkimetszés. Ennek két alapvető fajtája ismeretes, az éleskés konizáció illetve a loop-, vagy kacskonizáció. Előbbit szikével végzik, vérzést csillapítanak, majd a sebfelszínt öltésekkel egyesítik. Utóbbit pedig egy elektromos hurokkal végzik (LEEP- loop electrosurgery excision procedure), mely egyben vérzést is csillapít.

Mindkét technikának megvan a maga előnye és hátránya. Azt, hogy az orvos melyiket választja, jelentősen befolyásolja az anamnézis - mind a méhnyakszűrésekre vonatkozó, mind pedig a szülészeti anamnézis meghatározó. Statisztikai adatok azt mutatják, hogy az éleskés konizáció után viselt terhesség során több komplikáció lép fel, mint az elektromos eszközzel végzett beavatkozást követően. Ez leginkább méhszájelégtelenségben és következményes idő előtti burokrepedésben, koraszülésben nyilvánulhat meg. Összességében az utóbbi időben a hidegkés-konizáció indikációja jelentősen csökkent, mely a hosszabb gyógyulási időből és a késői gyermekvállalásból is adódik. Figyelembe véve a tervezett későbbi teherbeesési szándékot is, általánosságban javasolt loop konizáció végzése.

Fontos tudni, hogy a konizáció diagnosztikus és sok esetben terápiás beavatkozás is. Ez azt jelenti, hogy azon túl, hogy pontos szövettani eredményt biztosít, sokszor a teljes problémát is megoldja, amennyiben kimetszésre került a kóros rész, és a metszési síkok az ép szövetben vannak. Ez utóbbi esetben sokszor látható, hogy 

konizációt követően a HPV-pozitivitás is megszűnik, hiszen a HPV leginkább a kóros, kimetszésre kerülő sejtekben van jelen az adott területen.

Ezen beavatkozást általában műtőben, egynapos sebészeti ellátás keretei között preferáljuk végezni. 

A konizációról itt olvashatsz többet:

Konizáció

Az itt felsorolt lehetőségek egyfajta logikai sorrendet is jelölnek, de ahogy azt említettük minden esetben az orvos dönti el mi a legmegfelelőbb következő lépés. 

A következő mondatokban egy általános ajánlást olvashatsz a felsorolt módszerek használatára vonatkozóan: kóros elváltozást mutató méhnyakszűrési lelet esetén először kolposzkópia végzése és HPV-tipizálás javasolt. Hosszabb ideje fennálló HPV-fertőzés esetében célszerű molekuláris vizsgálatot is végezni, habár ennek inkább bizonyos cytológiai leletek esetén van kiemelt jelentősége (ASCUS, ASC-H, AGC-NOS). A kolposzkópos vizsgálat során végezhetünk biopsziát, vagyis szöveti mintavételt is. Indokolt esetben ezeket követi a LEEP vagyis a konizáció, mely szövettani eredménye a további ellátás meghatározója. A diagnosztizált betegség további kivizsgálásának részét képezik még a képalkotó vizsgálatok, úgy, mint az ultrahang, MR, CT, PET-CT.