Mi történik a méhnyakszűrés alatt?

A méhnyakszűrés lényege a kóros elváltozások felismerése. 

A méhnyakrákra koncentrálva szűrés alatt a méhszájnyílás környezetéből való mintavételt értjük, illetve a HPV-szűrést, melyet ugyanezen mintából el tudnak végezni. 

A méhnyakszűrésre érkező hölgyektől első körben egy beszélgetés keretein belül, irányított kérdésekkel kórtörténetet vesz fel a nőgyógyász orvos vagy a védőnő, mely fontos információkat tartalmaz. 

Lényeges tudni: 

• az utolsó menstruáció időpontját, 
• a fogamzásgátlás módszerét, 
• az előző méhnyakszűrés időpontját és eredményét, 
• az esetleges HPV-tipizálás időpontját és eredményét;
• nagyon fontos megtudni, hogy az előzményben szerepelt-e már a méhnyak, a hüvely vagy a szeméremtest elváltozása, illetve ezek kezelése;
• fontos információt rejthet továbbá az ismert betegség/betegségek illetve a szedett gyógyszerek listája is;
• a dohányzás szintén kiemelt jelentőségű, hiszen az immunrendszer működését jelentős mértékben rontja, ezáltal csökkentve a harcot a HPV-fertőzéssel szemben.

Az anamnézis felvételét követően a hölgy egy paraván mögött alulról levetkőzik, majd felfekszik a vizsgálóasztalra, a lábait magasabban, terpeszben tartja, egy-egy lábtartóban megpihentetve.

Az orvos megtekinti és betapintja a hasat, szükség esetén a combtő területén lévő nyirokcsomókat, illetve megtekinti a szeméremtestet. Feladata kóros elváltozások után kutatni, és mindent, így a teljesen normális állapotot is leírni. 

Ezt követően fizikális hüvelyi vizsgálatot végez, ami azt jelenti, hogy ujjai segítségével a hüvelyen keresztül megkeresi a méhet, igyekszik meghatározni annak állását, körülbelüli méretét, miközben a másik kezével a hasfalon keresztüli tapintással segíti ezt. Betapint az ún. Douglas-űrbe, ami a méh mögötti tér, itt illetve a kismedence területén kóros képletek után kutat, egyben felméri, hogy a vizsgálat okoz-e fájdalmat. 

Ujjai segítségével a hüvelyfalat is áttapintja kóros elváltozás után kutatva. Normál esetben a vizsgálat nem jár fájdalommal. 

Következő lépés a hüvely feltárása hüvelytükörrel vagy, ahogy a köznyelvben ismert: “kacsával”. 

Az eszköz segítségével látótérbe hozza a méhnyak-méhszájnyílás területét, és egy mintavevő pálca segítségével mintát vesz a méhszájnyílás területéről. A mintavevő pálca egy seprűhöz hasonlítható, puha gumisörte sor, vagy egy szempillaspirálhoz hasonlítható eszköz, melyek közül az előzményeknek és az életkornak megfelelően választ az orvos. 

A mintavétel maximum kellemetlen lehet, de fájdalommal ez sem jár, azonban pár csepp vérzés előfordulhat utána. 

A mintavétel lényege az, hogy a méhszájnyílás környezetéről, az átmeneti zónából a felszíni sejteket lesodorja. Ezt követően a pálcáról egy tárgylemezre kikeni az anyagot, vagy, ahogy olvashatjuk a Citológia részben, liquid citológiát használ,  melyet majd vizsgálatra küld a citológushoz, aki ezt a mintát mikroszkóp alatt átnézi.

A citológia

Előzményben szereplő, korábbi elváltozás esetén, a mintavétel előtt szóba jön a méhszájnyílás vizsgálata nagyítóval (kolposzkóp). Ecetsav segítségével az orvos “megfesti” a sejteket (ez azt jelenti, hogy ecetsav hatására a kóros sejtek környezetükből, az épből kitűnnek), és a kolposzkóp nagyítása alatt kóros után kutat. 

Természetesen a negatív leletet is le kell írni, kóros esetben pedig meghatározott részletességgel kell nyilatkozni a látott képről. 

A nőgyógyászati vizsgálat részét képezheti hüvelyi ultrahang vizsgálat is. Ennek során egy hüvelyi vizsgálatra kialakított vizsgálófejjel az orvos áttekinti a kismedencét. Leírja a méh helyzetét, méretét, a petefészkek méretét és szerkezetét. Nyilatkozik a hasűri folyadék hiányáról vagy meglétéről. Bármely kórosat lát, azt mérettel és pontos hellyel együtt le kell írnia. 

A nőgyógyászati szűrések legfontosabb eleme a méhszáj vizsgálata, ebben az indikációban az ultrahang jelentősége minimális. Ezzel ellentétben egyéb eltérések tekintetében, a méh és a petefészkek vizsgálatában manapság már több információt ad az ultrahang, mint a hagyományos kézi vizsgálat. 

Az anamnézis felvétele során rá kell kérdezni az utolsó emlővizsgálat, mammográfia időpontjára és eredményére is. Szükséges lehet az emlők fizikális vizsgálata is, mely egy sematikus áttapintást jelent, magában foglalva a hónaljárok nyirokcsomóinak megtapintását is. A tudományos irodalom szerint panaszmentes nőkben az emlővizsgálat jelentősége minimális, ezért annak elhagyása nem hiba. 

A nőgyógyászati vizsgálat végén - miután a hölgy felöltözött és komfortérzete teljes - az orvos fontos feladata elmondani, hogy mindent rendben talált vagy sem. Kóros lelet esetén fontos azt részletesen elmagyarázni, elmondani, mi mit jelent, mit okozhat, mi lehet a következménye, hogy igényel-e kezelést és milyet. Fontos hangsúlyozni a következő vizsgálat időpontját, hogy a nő tudja, mikor kell jönnie a saját érdekében. Természetesen mindezt le is kell írni. 

Sajnos itthon nem járnak el a nők rendszeresen szűrésre, a női lakosság kevesebb mint fele figyel oda erre. Hátterében persze több ok is megbújik, így a rossz tapasztalat, a vizsgálat kellemetlen mivolta, a szemérmesség, a halogatás. 

Ahhoz, hogy kevesebb legyen a méhnyakrákos megbetegedések száma, a megelőzés mindkét pillérét hangsúlyosan szem előtt kell tartani, betartani: a HPV elleni védőoltás megfontolását és a rendszeres méhnyakszűrést!

Megjegyzés: 

Ma Magyarországon a gyakorolt vizsgálati sorrend a méhnyakszűrés tekintetében a kenetvétel, majd kóros eredmény esetén - esetleg szóba jön a HPV-tipizálás is - konizációt (erről részletesebben külön fejezetben olvashatsz) végeznek. A kolposzkópia eredményét sok esetben nem veszik számottevően figyelembe. A nyugati országokban ezzel szemben már más a sorrend. A szűrés alapja egy HPV-teszt, hiszen egyértelmű az összefüggés a méhnyakrák és a HPV-fertőzés között. 

Igaz az az állítás, hogy negatív HPV-teszt esetén méhnyakrák kialakulására minimális az esély a tesztet követő 3-5 évben. 

Pozitív esetben a beteget kolposzkópos vizsgálatra küldik, ahol történhet kenetvétel, illetve a látott kép alapján szövetmintavétel is lehetséges. Egyértelműen kóros kolposzkópos kép esetén jön csak szóba a konizáció.

A HPV alapú szűrés a méhnyakszűrés jövőjét jelenti. Mindenképpen kiemeljük, hogy nem minden méhnyakrák jön létre a HPV talaján (ritka esetek), illetve a nőgyógyász a vizsgálat során nem csak a méhszájat tekinti át, éppen ezért számos szakember még negatív HPV-teszt esetén is fontosnak tartja az évenkénti nőgyógyászati vizsgálatot.