Gyermekkori HPV-fertőzés

A humán papillomavírus (HPV) fertőzés gyermekkorban is előfordulhat. A HPV-asszociált fertőzéseket két nagy csoportba sorolhatjuk. 

Egyik nagy csoport a bőr HPV-fertőzései, ide sorolhatjuk a szemölcsöket és egyéb rosszindulatú (malignus) bőrtumorokat. Másik nagy csoport pedig a nyálkahártya HPV-fertőzései, mint például a rekurrens légúti papillomatózis és a nemi szervi elváltozások, melyek bőrön is megjelenhetnek. 

A légúti papillomatózisról itt olvashatsz bővebben: 

Légúti papillomatózis

Vírusos szemölcs

A szemölcsök a bőrfelszínen megjelenő, általában pár milliméter nagyságú, tömött tapintatú, nem fájdalmas csomók, kinövések. 

Gyermekek körében a humán papillomavírus (HPV) által okozott bőrfertőzés az egyik legelterjedtebb bőrgyógyászati megbetegedés. Világszerte a harmadik leggyakrabban diagnosztizált gyermekbőrgyógyászati kórkép a pattanásos bőr és az ekcéma után.

Ezen elváltozás leggyakrabban 10-14 éves kor között fordul elő, 4 éves kor alatt csak nagyon ritkán. 

A szemölcs kialakulása során a HPV a bőr hámsejtjeit fertőzi meg, arra késztetve azokat, hogy vírussal fertőzött sejteket hozzanak létre. Ez a sejtszaporulat tulajdonképpen az, amit a bőrből kiemelkedő növedékként észlelünk. Megjelenés tekintetében a szemölcsöknek számos klinikai altípusuk van, melyekre jellemző, hogy bizonyos HPV-típusokkal hozhatók összefüggésbe.

• A vírusos szemölcsök közül a leggyakoribb (70%-ban előforduló) a közönséges szemölcs (verruca vulgaris), amelynek a leggyakoribb okozója a HPV 1, 2, és 4.  Kinézete karfiolszerű, amely változó színben és formában jelentkezhet. Elsősorban a körmök mellett, az ujjakon, a kézfejen jön létre, de a térd illetve a könyök közelében, valamint az arcon is előfordulhat.

• A másik gyakori szemölcstípus a lapos szemölcs vagy más néven a futószemölcs (verruca plana juvenilis), melyet a HPV 3, 5 és 10 okozhat. Kinézetét tekintve alig kiemelkedő dudort alkotó, bőrszínű szemölcstípus. Leginkább a kézfejen, a csukló környékén és az alkaron jelenik meg, általában csoportosan. Vakarás hatására a szemölcsök vonalas elrendeződésben is jelentkezhetnek.

• A talpi szemölcs előfordulási helye a talp. A bőr mélyebb rétegei felé terjeszkedik, barnás vagy szürkés színű szemölcstípus. A kialakult szemölcsök komoly fájdalmat okoznak a járás során, és könnyen ki is újulnak, ha nem megfelelő módon történik az eltávolításuk. Okozója a HPV 1-es típus.

• A szemölcsök közé tartozik még a lógó szemölcs (verruca filiformis), mely hosszúkás, sokszor ecsetfejszerű, halványbarna vagy bőrszínű kinövés, dominánsan az arcon és kézháton jelentkezik.

• Mozaik szemölcsökről akkor beszélhetünk, amikor több szemölcs egymás szomszédságában összefolyik, és plakkokat képez.

Növeli a fertőzés kockázatát például, ha közösen használnak egy cipőt, vagy, ha közeli rokonok, osztálytársak fertőzöttek, és a gyermek fizikai kapcsolatba kerül velük.

A szemölcsöknek vannak még további típusai, mint az uszodaszemölcs, melyet már nem HPV-fertőzés okoz, hanem a molluscum contagiosum vírus, amely a himlővírusok csoportjába tartozik. Az uszodákban rendkívül gyorsan terjedő fertőzésről van szó, amely főként a gyerekeket érinti. Tipikus előfordulási helye a has és a hát, valamint a végtagok.

Szemölcsvírus terjedése, tünetei, kezelése

A HPV rendkívül ellenálló, hosszú lappangási idővel rendelkezik és élettelen felszíneken sokáig fertőzőképes marad. A kórokozó általában a bőr sérülésein át jut a mélyebb rétegekbe, de terjedését elősegíti a fertőzött személlyel való direkt érintkezés, valamint olyan környezeti faktorok, mint a bőr felázása uszoda vagy közösségi zuhanyzók használata során is. 

A szemölcsök nagy része nem okoz megjelenésén kívül más tünetet, viszont a talpon kialakuló szemölcs járás közben fájdalmat okozhat. A futó vagy a lapos szemölcs esetén pedig előfordulhat viszketés és hámlás. 

A HPV-fertőzés természetes lefolyása során a szemölcs akár spontán visszahúzódhat az egészséges immunitású gyermekeknél, azonban minden második-harmadik gyermek esetében a vírus két éven túl is bent maradhat a szervezetben.

A kezelés során elsődleges alkalmazható otthoni helyileg ható készítmények a vírus szaporodását gátló hatású ecsetelés, a környező bőr védelme és a gyermekkel együtt lakók védelme is. Illetve a vírusos szemölcs részleges, vagy teljes eltávolítása.

A helyi kezelésen kívül fontos a hajlamosító tényezők, rossz szokások (körömágy kaparászása, bőr tépegetése) megszüntetése, és az immunrendszer erősítése.

Az otthoni kezelés időigényes, kellemetlen, a gyermek védekezik ellene. Ha nem rendszeresen végzik, vagy idő előtt abbamarad, akkor gyakori a visszanövés, terjedés.

A szemölcsök eltávolítása lehetséges sebészi kimetszés útján vagy folyékony nitrogénes fagyasztással. A fagyasztásos technika jobb, hiszen könnyebben és gyorsabban, hegmentesen gyógyul, kevesebb a szemölcs visszanövésének esélye. A fagyasztás következtében a szemölcs helyén egy hólyag keletkezik, ami pár napon belül gyógyul. A hatékony eltávolítás érdekében szükséges lehet a fagyasztás megismétlése néhány alkalommal.

Bármilyen kezelést is alkalmazunk, fontos kiegészíteni az immunrendszer erősítésével, mely segít a szervezetnek legyőzni a HPV-fertőzést.

Különösen nagy problémát jelent, ha száraz bőrű, ekcémára hajlamos gyermek fertőződik, mert ilyen esetekben nagyobb a kiújulás lehetősége.

A megfelelő higiénia fenntartásával a szemölcsök nagy része megelőzhető a gyermekközösségekben is.

A megelőzés érdekében ajánlott a gyermekeknek az uszodában, vizes környezetben a papucs viselése, saját törölköző használata és a megfelelő kézmosás, tisztálkodás. Mosakodás után a bőr alapos szárazra törlése, pamutzokni viselése, jól szellőző cipő használata is hozzájárul a megelőzéshez, hiszen nedves környezetben a vírus könnyebben terjed. Amennyiben a családtagok közül bárkinél fennáll fertőzés, és a családtagok közösen használják a kádat, abban az esetben fontos a megfelelő fertőtlenítés, és a szemölcs lefedése.

Genitális szemölcs (condyloma acuminatum)

A nemi szervek nyálkahártyáján és a végbél környékén ritkán, de gyermekeknél is előfordulhat szemölcs. Ennek kezelése nem különbözik a felnőttkorban jelentkező genitális szemölcstől. Gyakran más, HPV-okozta szemölccsel egyidejűleg jelenik meg. Ebben az esetben is előfordulhat, hogy a szemölcs kezelés nélkül, magától visszafejlődik.

A gyermekkorban jelentkező anogenitális szemölcsök jogi és klinikai vonatkozású problémát jelentenek, és minden esetben mérlegelni kell a gyermekek szexuális zaklatásának lehetőségét.

Kötőhártya papilloma (conjunctiva papilloma)

A kötőhártya papilloma egy jóindulatú hámdaganat, amely gyermekeknél és felnőtteknél egyaránt előfordulhat. A conjunctiva papillomák minimális esetben hajlamosak rosszindulatú (malignus) elváltozásra, melynek jelei közé tartozik a gyulladás, a keratinizáció (nagy mennyiségű, keratin nevű fehérjét termelő sejtek jelenléte) és a symblepharon (kötőhártya összenövése, letapadása) képződése. 

A kötőhártya papillomákat leggyakrabban a HPV 6 és 11 alacsony kockázatú típusok okozzák (különösen gyermekeknél), és ritkán a HPV 16, 18 és 33 magas kockázatú típusok (főleg felnőtteknél) is felelős lehet. 

A kötőhártya papillomát az esetek 85%-ában HPV-fertőzés okozza. 

Előfordulását tekintve gyakori gyermekeknél és fiatal felnőtteknél, általában 20 évnél fiatalabbaknál. Csecsemőkorban előfordulhat fertőződés, ha az újszülött hüvelyi úton születik, és az édesanyánál fennáll HPV-fertőzés. 

A kötőhártyán kialakuló papilloma nem életveszélyes betegség, viszont méretét tekintve elég nagy lehet ahhoz, hogy kellemetlen legyen, vagy kozmetikailag eltorzuljon. 

Szövettanilag kétféle kötőhártya papilloma létezik. Egyik a laphám papilloma, amely keskeny, kocsányos alapból kiinduló, többszörösen elágazó nyúlványokból áll. Ezt a típust a HPV-fertőzés okozza. A másik típus, ami inkább az UV-sugárzás ártalmas hatásának számlájára írható, a limbális papilloma, mely zselatinos megjelenésű, széles alapból eredő, ülő elváltozás. 

Laphám papilloma esetében a legtöbb elváltozás tünetmentes, kötőhártyagyulladás nélkül. Az elváltozás lehet két szemet érintő, tehát kétoldali, és többszörösen előforduló kinövés. Megjelenését tekintve durván szürkésvörös, húsos, puha, kocsányos, szabálytalan felületű (karfiolszerű) tömegként jelenik meg.

A laphámsejtes papillomás elváltozások idővel spontán visszafejlődhetnek, amennyiben ez nem történik meg, úgy krioterápiával eredményesen kezelhető, mivel kevesebb hegesedés fordul elő, és a kiújulási arány alacsony. A krioterápia olyan módszer, amely jóindulatú bőrelváltozások fagyasztásos gyógyítására alkalmaznak. A fagyasztás károsítja a bőrszövetet, így a kezelt terület elhal. A kezelés csak néhány másodpercig tart. Kezelés közben előfordulhat kicsit kellemetlen bizsergés, ami fokozatosan elmúlik. 

A kötőhártya papilloma további különböző kezelési lehetőségei közé tartozik a sebészeti kimetszés, a szén-dioxid lézerrel való eltávolítás. Ezentúl alkalmazható további kezelésként orálisan szedhető és helyileg alkalmazható készítmények.

Orális (laphám) papilloma

Az orális laphám papilloma karfiolszerű, jóindulatú elváltozás, a szájnyálkahártyán megjelenő, kicsi, rózsaszín kinövés, melynek a megjelenésén kívül nincsen tünete. Elsősorban a garatíveken, a nyelvcsapon, ajkakon és a lágy szájpadon helyezkedik el. 

Ez a leggyakoribb jóindulatú szájüregi epitheliális sejtszaporulat (tumor) a gyermekek körében. 

75%-ban a HPV 6 és HPV 11 típusok okozzák. Nehézséget okoz, hogy szövettanilag és klinikailag sem lehet megkülönböztetni az orális kondilómától. Fontos megjegyezni, hogy kutatások során a szakemberek arra jutottak, hogy a szájüregi papilloma nem kizárólag szexuális úton átadott HPV-fertőzés eredménye lehet, hanem valószínűleg autoinokuláció is lehetséges, azaz mi magunk is be tudjuk juttatni a vírust a szájüregünkbe, ha például a fertőzéssel szennyezett kezünket a szánkba tesszük. Ez főként gyermekek esetében vethet fel további kérdéseket, de a pontos meghatározás további kutatást igényel.

Focalis epitheliális hiperplázia (Heck-kór)

A fokális hámhiperplázia (Heck-kór) egy ritka, jóindulatú elváltozás, amely általában többszörös plakkszerű vagy papuláris elváltozás formájában jelentkezik, lapos vagy domború, többnyire gyermekek és tinédzserek nyálkahártyáján. A szín a vöröstől a szürkén át a fehérig változhat. Az elváltozások kizárólag a szájnyálkahártyán fordulnak elő, jóindulatúak és spontán elmúlhatnak. Megjelenhet a buccán (az arc belső felületén), az ajkakon, a nyelven, ritkábban a szájpadon, a szájfenéken, a mesopharynx-ban (középgaratban).

Minden korosztályt érinthet, de leggyakoribb a 3-18 éves betegek körében. Az esetek 90%-ában ebből az elváltozásból a HPV 13 és 32 mutatható ki. Amennyiben esztétikai zavart okoz, illetve a ráharapás veszélye fennáll, javasolt sebészi eltávolítása.