A légúti papillomatózis diagnosztizálása

Az RRP (recurrent respiratory papillomatosis - légúti papillomatózis) diagnosztizálására a legjobb módszer a gége vizuális vizsgálata, melyre alkalmas a rigid endoszkópia (egy merev, lefelé tekintő, 70 vagy 90 fokos endoszkóp szájüregbe/garatba történő vezetésével láthatóvá válik a gége, ill. az algarat), illetve a flexibilis, ún. nazofaringolaringoszkópia (egy hajlékony endoszkóppal az orron keresztül tekinthető át a gége és az algarat). Az eszközök segítségével a kezelőorvos nagy felbontású képet és videofelvételeket kap, amelyeket azonnal lát, és a későbbi értékeléshez rögzíteni is tudja.

A bronchoszkópia során a légcső, a hörgőrendszer, a nyirokcsomók és a tüdőszövet állapotáról kap képet a kezelőorvos. Ezt a vizsgálatot általában helyi érzéstelenítésben vagy altatásban végzik tüdőgyógyász szakorvosok, ambuláns körülmények között, azaz a vizsgálat után röviddel a beteg távozhat. Maga a vizsgálat ebben az esetben is rövid ideig tart, és általában semmilyen további szövődménye nincsen. Az érzéstelenítést követően egy kb. ujjnyi vastag, hajlékony csövet vezetnek le a szájon át a légcsőbe, majd a tüdő hörgőibe. Légúti papillomatózis kivizsgálása során ritkán kerül sor erre a vizsgálatra.

A kapott információk alapján meghatározható a sebészi beavatkozások szükségessége és sürgőssége. A sebészi beavatkozásokat követően a levett szövetmintákat szövettani vizsgálatnak vetik alá.

A papillomatózis súlyosságának meghatározására az úgynevezett Derkay-Coltrera minősítő rendszert vezették be.

A diagnózis meghatározáshoz CT-vizsgálatot is végezhetnek, hogy segítségével pontosan felmérjék az elváltozás kiterjedtségét, a környező szövetek érintettségét, különösen azoknál, akiknél tüdőérintettségre utaló klinikai kép mutatkozik.