A hímvesszőrák diagnosztikája

A hímvesszőrák és a rákmegelőző állapot diagnosztikája

A hímvesszőrák vagy a rákmegelőző állapot diagnózisának felállításához szükséges:

● fizikai vizsgálat

● vér, vizelet, ultrahang vizsgálat

● radiológiai vizsgálat - képalkotó vizsgálat

● szövetmintavétel (a felületről levett minta által meghatározott stádium eltérhet a végleges stádiumtól)

● a lágyéki nyirokcsomók tapintásos vizsgálata, az áttétek kizárására vagy megállapítására

 

A rákmegelőző állapotok és a hímvesszőrák gyakran fizikális vizsgálattal is felismerhetőek. A hímvessző ultrahangos vizsgálata azért lehet szükséges, hogy az orvos bővebb információt kapjon a tumor kiterjedtségéről. Ha tapintható nyirokcsomó van a lágyéki területen, akkor kismedencei MR-, CT- vagy PET-CT vizsgálatra is sor kerülhet. A biposziával nyert szövettani minta vizsgálata során HPV-tipizálás is szükséges lehet, hogy kiderüljön, magas vagy alacsony kockázatú HPV-vel állnak-e szemben. Ez azért fontos, mert az alacsony kockázatú HPV-fertőzés esetén javasolt a daganat eltávolítása elektrokoagulációval (égetés) vagy lézerrel. Amennyiben a szövettani vizsgálat eredménye invazív karcinóma, ebben az esetben MR-, vagy CT-vizsgálattal mérhető fel a környező nyirokcsomók és távoli szervek esetleges érintettsége.

 

Kapcsolódó tartalmak