A HPV-fertőzés lélektani hatása

Az elmúlt két évtized során a HPV-vel kapcsolatos alapvető tudományos felfedezésekkel párhuzamosan egyre nagyobb hangsúlyt kaptak a viselkedéstudományi kutatások is. Utóbbiak a vírus okozta pszichológiai, szociális és kommunikációs kihívások feltárását tűzték ki célul. Az ilyen jellegű vizsgálódások elengedhetetlenek a HPV-fertőzés diagnózisát követő negatív pszichés és szociális következmények minimalizálásának érdekében. A megfelelő mennyiségű és minőségű információátadás pedig kulcsfontosságú tényező a negatív hatások csökkentésében.

Ez a rész segíti azt, hogy az olvasó reális képet kaphasson arról, hogy milyen következményekkel jár a HPV-fertőzés lelki szinten, vagyis milyen tényezőkkel kell számolnunk, ha pozitív teszteredményt kaptunk.

Továbbá iránymutatásként, segítségként szolgálhat az érintettek számára a rájuk váró nehézségekkel való eredményes megküzdésben.

HPV-tudatosság

A legfrissebb kutatások szerint évente nők tízmilliói szembesülnek pozitív HPV-eredménnyel a rutin méhnyakszűrés során, összességében pedig elmondható, hogy a szexuálisan aktív népesség kb. 90%-a élete során legalább egyszer találkozik a HPV valamelyik típusával.

Megtévesztő lehet, hogy a HPV kapcsán többnyire a nőkről beszélünk, noha a férfiak is ki vannak téve a fertőzés veszélyeinek. 

Az, hogy róluk ritkábban esik szó, valószínűleg annak tulajdonítható, hogy az ő immunrendszerük könnyebben legyőzi a vírust, így gyakran észrevétlenül elmúlik a fertőzés. Éppen ezért a pszichológiai kutatások túlnyomó része a női populációra koncentrál.

Mindezeket olvasva jogosan megfogalmazódhat az emberben a gondolat, hogy az egyénnek gyakorlatilag nagyobb esélye van találkozni a vírussal, mint elkerülni azt. Gyakori előfordulása ellenére a vírussal kapcsolatos ismeretek világszerte még mindig rendkívül hiányosak, és a HPV-fertőzést gyakran titkolózás és hallgatás övezi. Noha a fertőzés az esetek számottevő részében fizikai panasz nélkül elmúlik, de nem feledkezhetünk meg annak igen jelentős és nyugtalanító “mellékhatásáról”, az érintettekre gyakorolt pszichológiai, lelki hatásáról sem.

A pozitív HPV-teszt eredményt kézhez kapva

Pozitív HPV-teszttel szembesülve a nők többsége sokkos állapotról számol be, amelyhez gyakran zavarodottság és a kontroll elvesztésének érzése társul. Gyakran előfordul, hogy az érintett utólag nem is tudja felidézni a történtek bizonyos részleteit. Az eredményt követően megjelenhet bizonytalanság-érzés is, ha elmarad a megfelelő tájékoztatás, vagy ha egyéb okokból (pl. sokkos állapot miatti figyelemkoncentrációs nehézségek) kevés információ áll a páciens rendelkezésére. 

A pozitív teszteredményt gyakran kíséri szorongás, félelem vagy szomorúság, egyes pácienseknél a közöny jelei is megfigyelhetők.

A megfelelő mennyiségű és minőségű információ jelentősége

Általánosságban elmondható, hogy a szorongás mértéke a bizonytalanság hatására fokozódik, ugyanis ilyen helyzetben csökken a szituációra gyakorolt kontrollérzetünk. Ebből következik, hogy a bizonytalanság minimalizálásával növelhetjük az észlelt kontrollt és csökkenthetjük a szorongásunkat. Az információszerzés egy remek és viszonylag egyszerű módja annak, hogy fokozzuk az adott szituációban megélt kontrollt. Hiszen, ha ismerjük a helyzetet, amiben vagyunk, tudjuk, nagyjából mire számíthatunk, mire kell felkészülnünk, a szituáció konkrétabbá, kézzelfoghatóbbá, ezáltal elviselhetőbbé és kezelhetőbbé válik. Természetesen nem lehet mindenre felkészülni és mindent kézben tartani, de minden szituációban megpróbálhatunk keresni egy-egy, akár apró dolgot, amire mégis van ráhatásunk.

A HPV-vel kapcsolatos kutatások alátámasztják a feltételezést, hogy a meglévő tudás mennyisége és a pozitív teszteredményre adott negatív érzelmi reakciók között negatív irányú kapcsolat áll fenn. Tehát minél többet tud az érintett a vírusról, annál kevésbé intenzíven jelennek meg nála a negatív érzelmek. Kísérleti eredmények alapján az információátadás, annak formájától függetlenül (szórólapon vagy személyesen) sikeresen növeli az érintettek ismereteit a vírussal kapcsolatban és a pszichológiai jóllétüket egyaránt.

Meglepő lehet a tény, hogy a vírus gyakori előfordulásának és a védőoltások egyre szélesebb körben történő elterjedésének ellenére a népesség jelentős része továbbra is alulinformáltnak mondható a HPV-vel kapcsolatban. 

A humán papillomavírus és a méhnyakrák közti kapcsolat pedig még közel sem annyira épült be a köztudatba, mint pl. a dohányzás és a tüdőrák összefüggése.

Kulcsfontosságú szempont a megfelelő mennyiségű és minőségű, releváns forrásból származó információk gyűjtése. A túl sok, vagy egymásnak ellentmondó adatok összezavarhatják az embert, pontosan az elérni kívánt hatás ellentétét eredményezve. Lényeges említést tenni a HPV-fertőzést övező tévhitekről, mítoszokról, amelyek sok stressz, szorongás és stigmatizáció/megbélyegzés forrásai lehetnek. A tévhitek tisztázásának fontos szerepe lehet az edukációban. Elengedhetetlen, hogy a tájékoztatás mindig lépést tartson és illeszkedjen az orvostudomány és ezáltal a szűrések és kezelések fejlődésével. Többek között ezt a célt tűztük ki magunk elé jelen honlap megvalósításával.

Stigmatizáció/megbélyegzés a HPV szexuális úton terjedő természete miatt

A kutatások azt találták, hogy a nőket rendkívül kellemetlenül érinti a tény, hogy a HPV-t az orvostudomány a szexuális úton terjedő fertőzések (STI = sexually transmitted infections) közé sorolja. Ennek kapcsán gyakran jelenhet meg stigmatizációtól való félelem, szégyenérzet és önvád is. A mások általi megbélyegzéstől való félelem sajnos többnyire nem alaptalan. Gyakori tapasztalat, hogy a környezet hibáztatja őket a teszteredményük miatt, könnyűvérűnek, illetve romlottnak tartja őket.

Többen beszámolnak róla, hogy a pozitív teszteredményük hatására önmagukat „tisztátalannak”, „piszkosnak” és „olcsónak” érezték. Számtalan kérdés merülhet fel bennünk a fertőzéssel kapcsolatban. Vajon túlságosan elővigyázatlanok voltunk? Túl sok szexuális partnerünk volt? Továbbadhatjuk-e a fertőzést? Netán már tovább is adtuk? Az egyik leggyakrabban felmerülő kérdés pedig, hogy vajon hogyan, ki által fertőződtünk meg? Sokan érezhetnek haragot korábbi partnerükkel szemben, azt feltételezve, hogy tőlük kapták a fertőzést, amely akár életet veszélyeztető betegséghez is vezethet. Mások bűntudatot éreznek amiatt, hogy saját gondatlanságuk vagy könnyelműségük miatt kapták el. Gyakori aggodalom továbbá a jelenlegi partner hűtlenségének kérdése is.

Sokak számára nehézséget okoz a HPV-teszt pozitív eredményének közlése szeretteikkel, közvetlen hozzátartozóikkal. Az eredmény felvállalásával kapcsolatos aggodalom középpontjában többnyire a vírus szexuális úton terjedő volta és a promiszkuitás (azaz a szexuális partnerek gyakori váltogatása) miatti szégyen áll, de gyakori a szexuális elutasítástól való félelem is. Ez a fajta viselkedés gyakran oda vezethet, hogy az egyén nem meri kifejezni igényét a támogatásra, amely előbb-utóbb szociális izolációhoz vezethet.

Elengedhetetlen annak tisztázása, hogy a vírus képes inaktívan lappangani a szervezetben, így könnyen előfordulhat, hogy a fertőzés évek óta tünetmentesen jelen van, és tesztelés hiányában nem került felfedezésre. Tehát monogám kapcsolatban élve sem kell feltétlenül hűtlenségre gyanakodni.

Abból a tényből kiindulva pedig, hogy 10-ből 9 ember az élete során legalább egyszer átesik HPV-fertőzésen, úgy kellene tekintenünk erre, mint a szexuális élettel együttjáró, gyakori, kellemetlen fertőzés, nem pedig mint egy erkölcstelen és szégyenletes szexualitás közvetlen következménye. 

Érdemes lenne saját gondolatainkat átformálni ezzel kapcsolatban.

A HPV és a rák kapcsolata

Az egyik leggyakoribb és hatalmas lelki terhet okozó tévhit a HPV-fertőzéssel kapcsolatban, hogy a HPV-pozitivitás a rákkal egyenlő. Fontos azonban ismételten kihangsúlyoznunk, hogy a HPV-fertőzés a szervezetben még nem jelenti azt, hogy sejtszintű elváltozás is kialakult. Elképzelhető ugyan, hogy az érintett tisztában van a HPV és a daganatos megbetegedések kapcsolatával, a teszteredményt látva mégis megjelenhet a ráktól való félelem. Egy ilyen érzelmileg telített, sokkos  állapotban hajlamosak vagyunk túlbecsülni a betegség kialakulásának  valószínűségét. A ráktól való félelem elsöprő erejű tud lenni, hiszen egészen a közelmúltig a diagnózis felért egy halálos ítélettel.

Amennyiben a további vizsgálatok daganatos betegség jelenlétét támasztják alá, az hatalmas lelki traumát jelent az érintett számára. A kezdeti sokkot leküzdve, a rosszindulatú daganattal diagnosztizált nőkre vagy férfiakra további nehéz érzések és bizonytalanság várhat. Ilyen lehet például a kezelésektől való félelem és a szorongás. A daganatos megbetegedés diagnózisa felboríthatja az egyén egész életét, kihat az életminőségére. A beavatkozás típusától függően megváltozhatnak, sérülhetnek bizonyos testi funkciók, amelyek jelentős mértékű alkalmazkodást kívánnak meg az egyéntől.

Sok daganatos megbetegedést számos stigma övez, amelyek a betegség típusától függően eltérők lehetnek. A rák nyilvános megbélyegzése leggyakrabban negatív és esetenként társadalmi elszigeteltséghez is vezethet. Az ítéletek önkéntelen elfogadása következtében pedig önhibáztatás, bűntudat és szégyenérzet alakulhat ki, amelyek negatív mentális egészségügyi problémákkal járnak.

Gyakori gondolati torzítás, hogy az igazságos világba vetett hit elmélete alapján azt gondoljuk, hogy az emberek mindig azt kapják, amit megérdemelnek, a jó emberek jutalmat, a rosszak pedig büntetést. A teória értelmében gondolhatjuk azt, hogy az emberek jogosan betegednek meg, így felfoghatjuk saját betegségünket egy ránk osztott büntetésként. Ez a fajta szemlélet azonban nem szerencsés abból a szempontból, hogy egy passzív, elfogadó, tehetetlen gondolkodás- és viselkedésformát von maga után, erősítve az önhibáztatást és a szégyenérzetet.

Az öngondoskodás jelentősége

Természetesen, ahogy más váratlan vagy kritikus helyzetben, a HPV-fertőzéssel való szembesülés esetén sem ugyanúgy reagálunk. Kutatások azt találták, hogy az életminőségre gyakorolt negatív hatások szempontjából kiemelten veszélyeztetettek azok a nők, akik pszichés szempontból sérülékenyebbek, és akik hajlamosabbak az érzelmeik elnyomására. Ezzel szemben azok a nők, akik nagyobb önbecsülésről, jobb kommunikációs képességekről számoltak be, és inkább képesek kifejezni szükségleteiket, vágyaikat, jobban reagáltak a HPV-fertőzés tényére.

Azért is volt fontos a HPV-pozitív személyeket érintő érzelmi és gondolati reakciókról részletesebben szót ejtenünk, mivel ezeket gyakran olyan viselkedésbeli változások is követnek, amelyek az illető egészségének romlásához vezethetnek. Például az egyén kezeléssel való együttműködése romolhat a szorongás vagy  stigmatiációtól való félelem miatt, de ugyanakkor negatívan hathatnak ki társas kapcsolataira és az életminőségére is.

Mára már az is bizonyított tény, hogy a lelki állapot a különböző fiziológiai folyamatok lezajlásának mikéntjére, és ezáltal a gyógyulásra is hat. Az állandósuló stressz pedig megemeli a kortizol hormon szintjét, ezzel gyengítve az immunrendszert.

Az említett példák hivatottak szemléltetni a lelki egyensúly megőrzésének, sérülés esetén pedig helyreállításának fontosságát.

Mit tehetünk magunkért?

★  Ahogy korábban is szó esett már róla, a megfelelő, hiteles forrásból történő tájékozódás jelentősen csökkentheti a fertőzést kísérő negatív érzelmeket. Ez a weboldal, pont ezen célból készült. (Alkalmasak lehetnek erre a célra pl. a kifejezetten érintettek számára kidolgozott segítő kiadványok is.)

★  Mindig legyünk kedvesek, megértőek és türelmesek önmagunkkal szemben! Figyeljünk saját igényeinkre, szükségleteinkre (testi, lelki és szellemi értelemben egyaránt)! Egy rossz eredménnyel, diagnózissal való szembesülés értelmezhető lelki krízisként. A krízishelyzet arról ismerhető fel, hogy a rendelkezésre álló megküzdési eszköztárunk már nem elegendő, ezért minden tartalék energiájára szüksége lehet az embernek.

★  Mint az élet minden területén itt is kiemelt jelentőséggel bír mások jelenléte, a társas támogatás, támasz megélése. Ha tehetjük, és természetesen amennyire jól esik, vegyük körbe magunkat szeretteinkkel, osszuk meg velük aggályainkat, félelmeinket, gondolatainkat, merjünk segítséget kérni!

★  Kapcsolódjunk sorstársakkal! A beteg-, önsegítő vagy támogató csoportok kiemelkedően hasznos szerepet tölthetnek be az egyén jóllétének szempontjából. A támogató csoportok különlegessége, hogy tagjai hasonló nehézségekkel küzdenek, ezáltal az egyén azt tapasztalhatja, hogy a többiek nem csak értik, érzik is mindazt, amin keresztül megy. A sorstársak általában könnyebben empatizálnak egymással, az együttérzés kifejezése és fogadása is egyszerűbb lehet egy ilyen közegben. A sorsközösségek másik jellegzetessége, hogy az érzelmi biztonság mellett konkrét praktikák, tanácsok, egyéni tapasztalatok cseréjére is lehetőség van. A csoportban idővel kialakul egy úgynevezett kollektív bölcsesség, ami az egymással megosztott tapasztalatokon alapul. Gyakori megfigyelés, hogy a csoport tagjai akár szándékosan, akár észrevétlenül, de eltanulják egymástól azokat a viselkedésmintákat és megküzdési módokat, amelyek célravezetőnek bizonyulnak. Így mondhatjuk, hogy az ilyen közösségekben szociális tanulás is zajlik. A támogató csoportok különlegessége, hogy tagjai sokszor hatékonyabban tudnak egymásnak segíteni, mint más kívülálló emberek. Az egészségügyi szakmai képzettségnek alapvetően itt kisebb szerep jut, de előfordulnak olyan önsegítő csoportok is, ahol egy szakember koordináló szerepet betöltve segíti az önfeltárást, kapcsolódást. Gyakorlati tapasztalat, hogy általában nagyobb a motiváció a támogató csoportokban való részvételre az olyan betegségeknél, amelyhez zavarbaejtő, szociálisan stigmatizáló állapot köthető. Ilyen esetekben különösen nagy hangsúlyt kap a tapasztalatok normalizálása, a feltétel nélküli elfogadás, az érzelmi támasz nyújtása, a csoporthoz való tartozás élménye és érzelmek kifejezése.

★  Ha úgy érezzük, a ránk nehezedő teher túl nagy, az azzal való megküzdés meghaladja a képességeinket, bátran forduljunk segítő szakemberhez. A segítő szakember - a teljesség igénye nélkül - lehet pszichiáter, pszichológus, mentálhigiénés segítő szakember, lelkipásztor. Feladata pedig, hogy a minket érő nehézségekkel való megküzdésben támogasson, kísérjen, megküzdési eszköztárunk bővítésében, stresszkezelő módszerek kialakításában, erősítésében segítsen.